Csalódtam Kassában?

Sziasztok!
Elsőre talán úgy tűnhet, kissé túldramatizálom a dolgot #dramaqueen azonban bennem valóban negatív élményeket hagyott a legutóbbi kis kirándulásom Kassára. Itt nem is igazán a városban csalódtam, hiszen az még mindig gyönyörű, tiszta és nyugalmas, hanem az itt élő, és leginkább a vendéglátásban dolgozó emberek hagyták bennem a negatív lábnyomokat.

Az ünnepek alatt meglátogattuk egy Hollóházán élő rokonom (nyáron biztosan hosszabban mesélek, mert még mindig szerelmem ez a község) és mivel Kassa eléggé közel volt úgy gondoltuk nagybátyámékkal, hogy átmegyünk sétálni, fagyizni egyet. Legutoljára nagyjából 8-10évvel ezelőtt járhattam Kassán, onnan az a kevés emlékem, ami megmaradt az igazán fényes és boldog, így most is hasonló hatást vártam...hát ez az, ami nem jött át.
Az idő mesés volt a napocska kellemesen sütött, a főutcán az emberek boldogan fagyizva mászkáltak és beszélgettek, először tényleg lélekmelengető volt sétálni. Természetesen nem szerettem volna kihagyni a tavasz első sétálós fagylaltozását sem, és itt ért minket az első "pofon".  Tudtátok, hogy Kassán szinte egyik főutcán lévő cukrászdába se lehet kártyával fizetni? Mi most már megtanultuk. Nem a kilométeres sorok kiállásával lett volna baj, hiszen türelmes emberek vagyunk, csupán azzal, hogy mindenhonnan gyakorlatilag elzavartak minket, ha azt kérdeztük lehet e kártyával fizetni. Jöhet a kérdés, hogy miért nem volt nálunk Euro, ha már egyszer Szlovákiában vagyunk... A válasz egyszerű. Rögtönzött kiruccanás volt, nagybátyáméknál pedig csak nagy pénz volt, amit pár gombóc fagyiért nem szívesen váltottak volna fel.  Oda-és vissza végigsétálva a főutcát nem találtunk olyan üzletet ahol ne röhögtek volna szó szerint a képünkbe, mikor megkérdeztük, hogy kártyával akarunk fizetni. Főleg miután meghallották, hogy magyarul beszélünk.
Ez volt a másik dolog, és mondhatnia a súlyosabb is, ami tényleg szíven ütött. Végül a plázában találtunk egy cukrászdának mondható kis helyet, ahol volt fagylalt és kártyával lehetett fizetni. Legelső negatívum az volt, hogy alig tudtunk leülni, mert a 6-8személyes helyeket mindössze 2főből álló kislányok foglalták el olyan módon, hogy nem lett volna megoldható, hogy az asztal másik végén meghúzzuk magunk. Na meg persze a kiszolgálás...Hát ha én ilyen arcot vágtam volna miközben a hotel vendégeihez szólok nyáron akkor valószínűleg. Siófokig lettem volna hajítva. Onnantól kezdve, hogy megkérdeztük beszél e magyarul lehervadt az a cuki kis mosoly az arcáról és egy unott, mondhatni lenéző pillantást kaptunk csak, majd nagykegyesen a kisasszony hajlandó volt angolul mondani nekünk pár szót, mikor már nemzetközi nyelven kezdtük faggatni. Mondanom sem kell, megakadtam a kisasszony arckifejezésén, és kiszolgálási módján. A fagyi nagyon finom volt, viszont lehet még finomabb lett volna, ha az egyes ízek, és poharak között le is mossa a kanalat a hölgy, nem pedig végigkeni mindegyiken a kanálba ragadt fagylaltok maradékát.Nem, nem nyúltam a fagyimhoz, ilyen összetákolt állapotban kaptam meg, mint a képen látható. Kiszolgálás jeles...
Igazából ezután próbáltunk nem foglalkozni a dologgal, egymás közt megbeszéltük, hogy ez senkiben sem hagyott pozitív élményt, de szerencsére a finom fagyi lenyugtatta viharos kis érzéseinket. Ezután jött még egy hideg víz... pontosabban limonádé. Láttuk, hogy körülöttünk pár embernek angyali mosollyal visznek ki nagyon gusztának tűnő hatalmas pohár limonádékat, így beruháztunk egy kancsó limonádéra... vagy akármi is volt az. Emberek, én ilyen rosszat még életembe nem ittam. Egy egyszerű mentolos limonádét, alias alkoholmentes Mojitot kértünk csak de ez egy egyszerű cukrozott víz volt beledobálva pár karika citrommal és egy fél bokornyi mentalevéllel. Legalább a citromot kissé összetörhették volna, vagy a mentát elkeverhették volna, mert így olyan íze volt, mintha az Ukrajnából hozott mojito ital aljában maradt kis löttyit felöntöttem volna egy liter csapvízzel. Öcsém természetesen jó viccet csinált belőle, mi kissé feldobta a kedvünk, elkezdett koktélosdit játszani, összezúzta magának a citromot és a mentaleveleket, ezzel próbálva javítani az ihatatlan minőségen.
Nem szeretem lehúzni az embereket és a vendéglátóhelyeket, de ez tényleg pocsék volt. A kiszolgálás és az ital is. Persze hangsúlyozom, hogy a fagylalt hihetetlen finom volt, de ezért a cseppnyi élvezetért nem éri meg odamenni. Elkeserített, hogyha egy idegen, ráadásul ilyen közeli szomszédos országba nem a saját nyelvükön szólok hozzájuk, akkor úgy néznek rám, mintha egy utolsó hulladék lennék az utca széléről, aki be akarja szennyezni az ő csodás kis kezét. Lehet, hogy mindenkinek csak rossz napja volt, hiszen húsvét körül nem szívesen dolgoznak az emberek. AZ is lehet, hogy csak mi fogtunk ki rossz helyeket, és ha máskor mennénk, akkor pozitív élményekkel távoznék,nem tudom. Ez a kirándulás minden esetre nem túl jó emlékeket hagyott maga után bennem. Végezetül pedig öcsém szavaival zárnék, ami szerintem tökéletesen leírja a vendéglátókba szerzett élményeinket. ,,Ez így most már nem übergáz; hanem szörnyen szar..."
Nektek mi a véleményetek erről? Találkoztatok már hasonló jelenséggel, vagy tényleg csak én voltam peches? Osszátok meg velem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Design alap: Crystal