Dolgok, amiket rosszul csinálok

És tudom, hogyan lehetne jól


Sziasztok!
Ahogyan jön a tél, az emberek egy része kezd ellustulni, nem mozog annyit, sokkal többet lustálkodik az ágyba, vagy az egészséges étrend helyett a gyorsan elkészíthető zacskós kajákat választja. Hát igen, sajnos én is ebbe a kategóriába tartozok. Ilyenkor kibújik belőlem a barnamedve énem és elkezdek felraktározni a téli álomra... de ez nem jó! Rengeteg mindent megfigyeltem magamon, amiben megváltoztam az elmúlt egy hónapban, és közel sem a helyes irányba. Kétségtelen; változásokra van szükség.

Október elején még nagyon boldog voltam, hiszen a szeptemberem iszonyatosan energikusan telt. Aktív voltam az egyetemen, minden nap minimum egy órát sétáltam, a hűtőm tele volt salátával és joghurtokkal, aktív társasági életet éltem. Akkor mégis hol romlott el a dolog? 

Ritkábban járok be órákra... Felejtsétek el, hogy ebbe követtek! Ez az egyik legnagyobb hiba, amit az elmúlt egy hónapban elkövettem. Eleinte kivétel nélkül minden órán részt vettem, de nem csak azzal, hogy beültem, hanem figyeltem, kommunikáltam is a professzorokkal. Ezzel szemben, ha csak az elmúlt két hetet nézem is elfog a döbbenet, magamra sem ismerek. Egy átlagos héten 11 tanórám lenne... nos én a múlthéten mindössze négyen jelentem meg....fincsi, nem igaz? Számomra ez eddig elképzelhetetlen volt, és még most sem tudom, hogy sikerülhetett... bár igazából a válasz pofonegyszerű. Lusta voltam. Sokkal inkább részesítettem előnybe plusz 2 óra alvást vagy neten nézelődést, mint azt, hogy felkeljek és összeszedjem magam. Magával ragadott a csábítás és a fülemben sutyorgó apró démonkák, amik azt rebesgették, hogy „Ebből könnyű átmenni, mindenkit átenged a vizsgán” vagy „Ebből már úgyis felraktak miden anyagot,nem mond úgyse új dolgokat az órán”. Pedig de. Nincs olyan, hogy nem mondanak új dolgokat. A tanár nem csak a leírt vázlatokat olvassa fel a kivetítőből, hanem különböző dolgokat is mesél hozzá, amik sokszor nagyon jól jöhetnek a vizsgákon. 
Megoldás: Nem szórakozni el az időt késő estig/hajnalig az értelmetlen neten való nézelődéssel, hanem korábban lefeküdni és erőt venni magunkon reggel.

Kifutok a határidőkből... A legrosszabb dolog azok után, hogy nem járok be órára, hogy a határidőkből is kifutok, vagy éppen az utolsó pillanatra hagyok mindent. Sajnos igen, volt már olyan, hogy egy beadandót nem küldtem el időben, vagy azért nem mentem be az egyik órára, mert az utána lévő órára írtam olyan sebességgel a házi dolgozatomat, hogy a gépem klaviatúrája füstölögni kezdett. Sajnos nem csak az egyetemi beadandókkal, hanem a blogos dolgokkal is így vagyok. Rengeteg posztom került a süllyesztőbe amiatt, hogy már nem aktuális téma, kifutottam az időből, elszállt az ihlet, hiszen a felénél abba hagytam, és belekaptam valami másba. Ezt a posztit is 3 nappal hamarabb kezdtem el írni, majd kaptam észbe. „Francba is, mit művelek, hiszen holnapra van a beadandóm határideje!” Borzasztó érzés utolsó pillanatosnak lenni, hiszen akkor még az amúgy élvezetes feladatot is csak nyűgnek érezzük, és szinte lehetetlen tökéletes munkát kiadnunk a kezünkből... már ha sikerül befejezni.
Megoldás: Ne hagyjuk, hogy apró dolgok eltereljék a figyelmünket. Hiába érdekes az új lakberendezős videó, amit az egyik kedvenc YouTuberünk éppen frissen rakott fel a csatornájára... az megvár. A dolgozat viszont időre kell, és azon sokkal több múlik, minthogy most, vagy  két nap múlva nézel meg egy videót, vagy olvasol el egy cikket.

Testmozgás; hiányzol... Egy nyár közben íródott posztomban, a Viszlát kilók? cikkben leírtam, hogy mennyi csodás időt töltöttem mozgással a nyáron. Szaladgáltam, ugráltam, röpiztem, táncoltam... de mint ahogyan a nyárnak, annak is vége lett. Szeptemberben megtaláltam, amivel helyettesíthettem bizonyos szinten, hiszen a jó időben mindig sétáltam az egyetemig és haza is, ami egy fél-fél órányi sétát jelentett. Ez mindig kellemes levezetés és feltöltődés volt, egészen a szomorú pillanatig, amikor megvettem a bérletemet. Onnantól kezdve nem tudok egy napot se megevezni mikor sétáltam volna, akár jó idő volt, akár az őszi hűvös szél fújt. Azzal, hogy villamosra szálltam elvettem magamtól a sétálás örömét és a mozgás mondhatni minden formáját, amit eddig végeztem.
Megoldás: Ha szebb az idő akkor igenis hamarabb nekiindulni az iskolának, és bejárni azt a régi kellemes útvonalat. Hamarosan itt a rossz idő, élvezzük ki a sétálást, amíg lehet.

Nem tudom, mikor ettem utoljára salátát... Eleinte mindig volt a hűtőmben egy zacskó előre felaprított saláta és egy kis natúr joghurt öntetnek, ám nagyjából egy hónapja ezeknek nyomát se látni. A salátát és sülthusit felváltotta a gyorsan megfövő rizs, és valami előre elkészített befőttes üvegben árult szósz, amihez csak egy kis húst kell kisütni... rosszabb esetbe nagyadag tésztaleves. Imádok főzni, mégis az erre szánt időm valahogyan a minimumra csökkent, és semmi hasznossal nem töltöm el ezt a megtakarított időt. Hiába a gyorsan elkészülő hal rudacskák, hiányzik a zöldség ropogása, és hogy este csokis nápolyi helyett egy finom joghurtott, vagy néhány felcsíkozott répát rágcsáljak. 
Megoldás: Önakarat. Nem szabad elcsábulni a boltba, mert utána csak rosszul érzi magát az ember. Ha ránézünk a csokoládés polcra tényleg megjöhet az ember étvágya, viszont másnap, vagy egy hét múlva, vagy akár azonnal meg is bánhatja az ember. Több időt kell fordítani a kiegyensúlyozott főzésre!

Elhagy az egészség... Azzal, hogy a testmozgásom a  minimumra csökkent és már nem fordítok annyi időt a helyes táplálkozásra teljes mértékben megborult valami a szervezetemben. Legelőször a bőrömön és a hajamon vettem észre a változásokat. Mindkettő vészesen gyorsan kezdett el zsírosodni, ami előtte egyáltalán nem volt jellemző. A hajamat eddig heti egyszer, kényesebb napjaimon heti kétszer mostam és semmi baja nem volt, most már elengedhetetlen a 2-3 napi hajmosás, ami ugyancsak nem tesz jót neki. Az arcbőröm amellett hogy zsírosodni kezdett, megjelentek pattanások és mitesszerek, ami előtte csak a kényes időszakomban volt jellemző. De nem csak az arcomon... hanem a testem különböző helyein, ahol eddig nem volt szokásuk. Ez kissé kétségbe ejtő lett számomra. Természetesen elkezdtek visszacsúszni az eddig leadott kilók is, szóval ennek véget kell vetni!
Megoldás: Nem szabad figyelmen kívül hagyni a testünk jeleit! Fordítsunk több időt az egészségünk megőrzésére!

Régi jó barátok... A közösségi életem mostanában a szó szoros értelmében a nullára csökkent. Az elmúlt egy hónapban egyetlen egyszer találkoztam a barátaimmal, akkor is egy hetekkel előtte lebeszélt pizzázásra. Azzal, hogy sokáig fenn vagyok esténként, utána pedig a nap folyamán felhalmozom a feladataimat teljesen elvonom magamtól az energiát, így nincs kedvem semerre elmenni akár csak 1-2 alkalommal is éjszakázni, iszogatni vagy akár csak beszélgetni. Csak azért vagyok rettentő hálás, hogy még ezek ellenére is kitartanak mellettem.
Megoldás: Pozitívan kell a dolgokhoz állni, nem szabad, hogy a nyomás elzárjon a külvilágtól! Lehet, hogy egy picit fáradtnak érzi magát az ember, de ha elmegy a barátaihoz és ott ki tudja beszélni magából a hét fáradalmait mindenképpen felszabadul a lelke!

Ez a listázás egyfajta motivációval tölt el, hiszen most már jobban átlátom a sötét énemet, és a megoldásokat is az elnyomására. Néha nem árt leülni kicsit és átgondolni a dolgokat, szembesíteni önmagunkat a hibáinkkal, mert a végén fellélegezhetünk! Veletek történt már ilyesmi? Hogyan tudtátok megoldani? Várom válaszaitokat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Design alap: Crystal