Megkóstoltam ♡ Fricska étterem

Véget ért a nyár, lezárult egy csodás korszak, és kezdődik egy újabb. Így a szeptember kezdetén a dátumok sok mindent rejthetnek magukban. Elkezdődött újra a gimnázium, esetleg egyeseknek az egyetem. Valamint azt is jelenti, hogy Szofinak ismételten lesz állandó internetkapcsolata, és nem csak akkor, mikor a hotel routere éppen úgy dönt, hogy kegyes lesz, és megenged nekem egy félórányi netezést, de azt is csak csigatempóban, nehogy túl jó dolgom legyen.

Véget ért a nyár, és remélem mindenkinek legalább annyira élvezetes volt, mint nekem. Az ok, amiért nem hallattam magamról, az egy valami volt; munka. Bizony lenn voltam egész nyáron a Balatonon, és dolgoztam, és vagy tényleg semmi időm, vagy megfelelő internetelérésem nem volt semmihez. Brühühü.
Mondjuk már lassan két-három hete végeztem a munkával, és a nyár utolsó hetét nagyon jó barátnőmnél töltöttem Veszprém gyönyörű városában, ahol egy új projekt ötlete fogant meg a fejemben, mivel talán titeket is ösztökélhetlek arra, hogy kissé kimozduljatok majd otthonotokból a hűvös ősz beköszöntével, és kipróbáljatok, kóstoljatok valami újat.
Tervem lényege, hogy bemutatom nektek azokat az éttermeket, kávézókat vagy különleges helyeket kissé részletesebben, már-már értékelés/ kritika szerűen, ahol járok, jártam a nyáron, vagy ezután is még fogok, így ha ti is arra jártok, akkor több kedvvel próbáljátok ki.
Mint már mondottam pár napot Veszprém utcáinak felfedezésével töltöttem. Már előtte is igazán tetszett… mondhatni szinte már szerelmes voltam a város látképébe, az utcák kialakításában, főleg a belvárosi részen. Tulajdonképpen 1,2, vagy akár még 3 nap sem lenne nekem elég, hogy körbejárjam az egész várost, annyi szép hely van véleményem szerint, ahol csak leülnék és akár órák hosszat csak nézném a tájat, vagy egy könyvet kivéve magammal csak olvasnék. Sajnos így se sikerült megnéznem mindent, de ez legalább egyel több ok arra, hogy visszamenjek, persze nem ez lesz a fő indokom.
Már azelőtt, hogy leutaztam volna a városba mesélt nekem barátnőm egy bizonyos étteremről, ahová állítása szerint mindenképpen el kell mennünk, így ennek eleget is tettünk. Gyerekek, talán ez volt az egyik legjobb döntés a hétvége alatt.
Először is a látképről ejtenék pár szót. Öregem… nem volt semmi. Feltekintve a kerti asztaloktól a hegytetőn az egykori Veszprémi Egyetemet pillantottam meg, előtte Szent István és Boldog Gizella szobrával. Lenyűgöző látvány volt, különösen estefelé, mikor mi mentünk, hiszen ilyenkor a megvilágítások új magaslatokba emelték a képet.

A következő, amin megakadt a szemem, az maga az étterem volt. Régi, kőépítésű ház volt, aranyos kőerkélyekkel. Egykor talán a vár része lehetett, mint sok más építmény így a szikla lábánál, de mindenképpen tökéletesen illet a környezetében. Az asztalok mellett csörgedező patak, és a háttérben lévő rózsabokros park, csak még jobban emelt a hangulaton. Nem beszélve arról, hogy még magában a patakban is volt egy asztal, amit gondolom nyáron lehet főképpen igénybe venni, a lábunkat a vízbe lógatva hűteni magunkat, mit én egyszer mindenképpen szívesen kipróbálnék, hiszen most a hűvös késődélután miatt erre nem volt lehetőségem.

Az asztalokhoz leülve amin először megakadt az ember szeme, nem volt más, mint az asztal neve. Itt más éttermektől eltérően játékosan megadva nem számozás, hanem nevek alapján különböztetik meg a különböző asztalok rendeléseit. Mi a Borisz nevezetű kis padot kaptuk, mi igazán megmosolyogtatott. Ezután ami az ember kezébe akad, az nemmás, mint az étlap, mi ugyancsak egyedi módon lett megoldva, a mellette található szonettel, mik mögött főként az alkoholos italok foglalnak helyet. Plusz pont az ötletességért! Zseniális!


Az illatok, mik a kertből áradnak szét a környéken, már messziről csalogatják az embereket. Ennek fő oka, hogy az asztalok között egy kis… nem is tudom, minek nevezzem…sütödében készítették el minden vendég rendelését, ezzel csak még jobban felspannolva étvágyunkat. Nem is beszélve arról, hogy így akik a sütöde közelében ültek a kései órákban a remek illatokon kívül még a tűzhely melegét is élvezhették. A látványkonyha még messziről is csodás volt, és az éjszaka csöndjében, még a társalgó emberek halk zajában is lehetett hallani a húspogácsák sercegését.
Rendelésünk leadását követően ugyan várni kellett de az addig kézhez kapott limonádét szürcsölve csak még jobban meg lehet figyelni az étterem minden részletét, hátul a kerttel, ahol gyerekasztalok voltak, kutyák játszhattak, vagy akár a fűben/hintaágyban ülve is el lehetett fogyasztani a rendelést. Ami különösen megmelengette a szívemet, és az egész testemet, az pedig nem volt más, minthogy a hűvös estére való tekintettel az étterem adott nekünk párnákat és meleg pokrócokat, hogy a hátunkra teríthessük, az esetembe belebugyoláljam magam teljesen, így sokkal élvezetesebb, vidámabb volt a hangulat is, hogy már nem dideregtem az italom kortyolgatva, mi nem volt egy kis pohárkányi.

A kiszolgálás kissé lassú volt, ám erről előre szólt a pincérünk, mikor leadtuk a rendelésünk, szóval ez nem róható fel nekik, ám amit kaptunk, szerintem mindenképpen kárpótolt mindenért. Nagy burger, minden jóval megtömve bőségesen, saláta és ami a legjobban tetszett, házilag, frissen sütött, még meleg burgonyachips. És ami a legjobb, ami az étterem egyik főbb különlegessége: mini raklapokon hozták ki nekünk a rendelést. Emberek, ki látott már ilyen eszméletlenül kreatív, és aranyos dolgot étteremben? Mert én nem, és aki igen, az azonnal mondja meg, és már repülök is!
Mikor olvastam az étlapban, hogy micsoda finomságokat tartalmaz, nem gondoltam volna, hogy ennyire megtömik, hogy gyakorlatilag az utolsó pillanatig egy, a közepébe szúrt pálcának kellett megmentenie a széthullástól. A chips remek volt, ropogós, nem tocsogott az olajban, és a kis zománcolt bögrém megoldás iszonyatosan aranyosnak bizonyult. Az egyetlen, ami az étel terén nem nyerte el a tetszésem az a saláta volt. Szerintem nem éppen a legfrissebb adagból kaptunk, a saláta össze volt esve, a paradicsom meglevesedett, és az egésznek olyan fura volt az állaga, és a kinézete is, ami engem, mint nagy zöldevőt azért szíven ütött. Na meg persze sok volt benne a paprika, de ez csak az én finnyásságomnak mondható be ez az utóbbi panasz.

Így mindent összevetve nem igazán volt okom a panaszra szerencsére és valóban mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet aki Veszprémbe jár kirándulni, esetleg ott lakik és valami különleges helyre akar elmenni kedvesével, barátaival, vagy családjával.
Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés, ha bármi kérdésetek van a témával kapcsolatban, vagy csak úgy, azt ide kommentbe nyugodtan írjátok le, vagy akár a chatbe is kapcsolatba léphettek velem. :)
Sziasztok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Design alap: Crystal