Köszöntő, vagy mi a szösz

Üdvözlök minden kedves erre nézelődőt!
Nem tudom igazándiből ki ismer engem a blogolás világából, vagy ki nem. Aki már találkozott művemmel, különböző irományommal, kritikámmal, vagy elkészült designommal, annak igazán örülök. Biztos gondolkoznak, akkor ez most vajon minek készül, hát nagy levegőt veszek, és elárulom. Már régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy a történetes blogjaim után nyitok egy - nevezzük így - mindenes oldalt. Igen, tisztába vagyok vele, hogy ez mostanában nagyon elterjedt dolog, de akkor az én piciny honlapom már miért ne férne el a sorban?
Az ötletemet véglegesen talán akkor szedtem elő az agyam egyik elrejtett kis fiókjának mélyéről, mikor a múlt hétvégén meglátogattam a nyári Mondocon fesztivált Budapesten. Őszintén, sose gondoltam volna, hogy elkeveredek egyszer is egy ilyen helyre, de amiket ott láttam a szívemig hatolnak. Őszinte csodálatom van az olyan emberek felé, akik ön erőből, a saját kezük munkájával hoznak létre akármit, aminek én is őszintén szeretnék a részese lenni.
Már kiskorom óta érdekel a barkácsolás, mindenféle kézműves dolog elkészítése, így ez az egész téma közel áll a szívemhez. Sokan kérdezték már tőlem az iskolámban, munkahelyemen, hogy honnan vannak bizonyos ruháim, kiegészítőim, vagy a barátnőméknek adományozott kis motyók, s mikor elárultam, hogy - egyes dolgokat - én készítettem a többség kérdőn nézett rám tekintetükkel azt sugallva, ez mégis hogy a manóban lehetséges?
Szeretném tovább adni azt a tudást amit én is elsajátítottam, valamint véleményem szerint az a legszebb ajándék, vagy legbecsesebb kiegészítő, amivel te igenis dolgoztál, így már büszkén lehet tovább adni, viselni.

A blog nevén őszintén megmondom sokat agyaltam, már azelőtt, mielőtt végső elhatározásra jutottam, s mint ahogyan a legjobb ötletek, ez is véletlenül jött. Nagyjából egy hónapja lehetett, hogy egy igazán hangulatos kis étterembe mentem a családommal, ahol egy úgynevezett Rózsaszín limonádét kértem a rendelésem mellé, s mikor kihozták az ital nem olyan volt, mint vártam. Az egyenletes rózsaszín helyett Fölülről lefelé egyre világosabb volt a poharamban keringő kis lötty, mit fokozatosan színezett be a sűrű készítmény a tetején. Ekkor ugrott be a - szerintem - hangzatos OmbreLemonade név, mi azonnal belopta magát a szívembe. Különösen, mert az íze sem volt utolsó.

Igazándiból nem tudom még mikkel szokás egy ilyen legelső bejegyzés tartalmát megtölteni, így egyenlőre elköszönök, s remélem hasznosnak találjátok majd az ötleteimet, tanácsaimat, mivel ellátlak titeket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Design alap: Crystal